Az elmúlt hétvége sportosan zajlott, futkároztam egy keveset... A "21. Juss a csúcsra" feladatomat azt hiszem kimaxoltam, ahogy azt korábban írtam, túl snassznak tartottam autóval, vagy egyéb motorikus módon feljutni az ország legmagasabb pontjára, így úgy döntöttem indulok a 17. Kékes Csúcsfutáson!
A kihívás nem a táv, hanem a szintemelkedés volt, 671 méter 11,6 km-en át. Ezzel főként az volt a probléma, hogy eddigi pályafutásom során egy kivételtől eltekintve sosem futottam még emelkedőn... Így pedig igen erős feladatnak tűnt feljutni.
A versenyt megelőző hetekben három alkalommal is edzettem, a Hármashatárhegyre futottam fel, felkészülésnek pont jó volt, a Kolosy térről 5,7 km táv és 320 méter körüli szintemelkedéssel bír, ami a Kékes Csúcsfutáshoz hasonló, arányaiban mindenképp. Fogjuk rá, hogy felkészülten érkeztem a versenyre... Bár az előző esti baráti fröccsözést még kissé éreztem... Illetve a 30 fokos meleg és a 12:45-ös rajt mindennek mondható, csak futóknak kedvezőnek nem.
A terv az volt, hogy a táv 8. km-ig nem lazítunk, igyekszem egy órán belül elérni, így a szintidőből biztosan nem fogok kicsúszni még akkor sem, ha az utolsó 3,6 km-t sétálva teszem meg. Az Angyalcipők színeiben indultunk többen is a versenyen, Tücsökkel a rajt után megbeszéltük, hogy megyünk együtt, amíg tudunk, végül ez a célig tartott és működött a terv is, Mátraházáig elértünk egy órán belül, onnantól pedig kényelmesebb, sétálósabb tempóval támadtuk a csúcsot.
Az első 8 km-t egyenletes tempóval tettük meg, mindhárom frissítő állomásnál megálltunk és mivel a mezőny végéről indultunk, így megvolt az élmény, hogy szinte végig előzgettünk. Aztán Mátraházától mi is és a mezőny nagy része is lassabb tempóra váltott, végül 1:25:00 alatt felértünk a csúcsra!
Feladat teljesítve!
