Közel egy héttel ezelőtt, kedden, sikeresen teljesítettem azt a feladatomat, amiről azt hittem az egyik legnehezebb lesz! Nagy lelkesedéssel és konkrét tervvel futottam neki a 30 napnak, erről korábban részletesen írtam, de be kell vallanom, hogy a blog kapcsán érkezett kommentek és bíztatások segítettek abban, hogy könnyedén sikerüljön a 30 nap.

Valójában arra számítottam, hogy az egy év sikerülni fog a 30 nap füstmentesség, de majd csak 8-10 nekifutás után. Ehhez képest elsőre egészen simán ment. Amikor megírtam az első posztot, akkor valahogy úgy éreztem, hogy annyian figyelnek rám, hogy nem okozhatok csalódást senkinek és itt most életemben talán először kifejezetten jól jött a mindenkinek megfelelni akarás.

Rettentően sok kilométert kell idén lefutnom, mire magabiztosan felkészülök a maratoni távra. A látszat ellenére nagyon sokszor nehezen veszem rá magam arra, hogy elinduljak futni. Nyilván sokkal könnyebb az elindulás, ha tudom, hogy nem egyedül kell futni, hanem van társaságom. Többek között ezért csatlakoztam anno a kerületi futóklubhoz, az Angyalcipőkhöz.

Szeretném, ha idén minél többször tudnék társaságban futni, ezért ha neked,kedves olvasó, van kedved együtt futni velem, akkor ne habozz, írj, keress, csináljuk együtt. Nem kell megijedni, ha még csak most ismerkedsz a futással, akkor is keress bátran, tudok rövidebb távon és lassabban is futni. Valahol misszióm is, hogy rávegyek minél több embert arra, hogy kezdjen el futni.

A kis barátaimtól azért kaptam ezt a feladatot, mert szerették volna, ha valami természetjárás jellegű feladatot is kapok: fel kell jutnom az ország legmagasabb pontjára, azaz a Kékestetőre. 

21. Juss a csúcsra!

Juss el az ország legmagasabb pontjára!

Voltam már párszor a Mátrában, a Kékestetőt is magamévá tettem, de mindig motorizált formában jutottam el oda. Úgy döntöttem, hogy összekötöm ezt a feladatot a futással kapcsolatos feladatommal.

Van egy Kékes Csúcsfutás nevű remek futóverseny, amit idén május 24-én rendeznek meg. Ez egy nagyon jó kihívás lesz számomra, a táv nem tűnik soknak, viszont a szintemelkedés az elképesztően sok, legalábbis nekem mindenképpen az. Azt mondják, ez az év legkeményebb és legnehezebb futóversenye...

Körülbelül egy hete szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, de szerencsére elfelejtettem! Elfelejtettem, mert nem a dohányzáson, illetve az arról való leszokáson jár az eszem! 

Ahogy a bevezető posztban írtam, egy buli utáni vasárnapon, január 12-én hajnalban gyújtottam rá utoljára, azóta nem. Az első 5-6 nap nehéz volt, kezdődött egy hétfő hajnallal, amikor a hálószobánk ablakától 50 méterre bomba robbant. Kellemes hétkezdet, kialvatlanság, reggeli kávé cigi nélkül... Szép kezdet! Kedden már kifejezetten hiányzott a dohányzás. Nem a berögzült mozdulatok, bevett szokások, hanem délután már éreztem, hogy bizony nikotinra van szükségem. Szerdán már a körülöttem lévő emberek, haverok, kollégák, barátok, barátnőm is érezte a dohányzásról való leszokás árnyoldalát: ingerült voltam. Nagyon. Nagyon-nagyon! Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy feladom és rágyújtok - végül nem tettem és nagyon jó döntés volt! Szerda este futottam 15 kilométert, ez némiképp segített levezetni a feszültséget. Csütörtök és péntek volt a fordulópont, az tűnt fel péntek este, hogy nem jutott eszembe a cigizés és ez nagyon jó hír! Szombat este kimozdultam, mondhatjuk, hogy buliztam, ekkor már nem kívántam a cigit és nem zavart, ha valaki dohányzik mellettem. Sőt, ugyanúgy kikísértem bárkit cigizni, mint azelőtt.

Mint eddig minden feladatnál, itt is egy kis anekdotázással kezdeném. Ma már természetes, hogy a futás az életem szerves részét képezi, viszont bő másfél évvel ezelőtt ez a legkevésbé sem volt így. Egész életemben utáltam futni, kifejezetten kerültem, gimnázium alatt ott csaltuk el, ahol csak tudtuk és amennyire csak tudtuk...

Máig emlékszem arra az alkalomra, amikor ez az egész átkattant. 2012. áprilisa, egy egészen napos, meleg tavaszi nap volt. Este 6-7 körül felhívtam Andris barátomat (Buffalo szakértőnk a videóban), hogy találkozzunk, igyunk meg egy sört. Ő közölte velem, hogy épp futni indul, tartsak vele. Ez az egész nagyon meglepett, mert ő legalább annyira kerülte a futást, mint én. Mindenesetre meggyőzött, hogy sörözhetünk, ha előtte bevállalom, hogy megyek vele futni, ami a következőképpen néz ki: 2 perc laza kocogás, majd 2 perc séta és ezt a két fázist hétszer ismételve. tehát összesen 28 percet kellett sportolni, abból 7x2 percet kocogni és 7x2 percet sétálni...

Újabb feladathoz érkeztünk, három lazább, humorjellegű pont után keményebb feladatok következnek.

6. Greenpeace

30 nap füstmentesen!

A feladatot olvasva először nem volt egyértelmű, két gondolatom volt:

• 30 napig nem ülhetek az autómba és másképp kell közlekednem - mélyen érintene
• 30 napig nem gyújthatok rá - mélyen érintene, de van pozitív hatása

Talán a legegyszerűbb feladatot hajtottam végre szilveszterkor:

Királylinda
Szilveszter alkalmával te énekeld el barátaidnak a Himnuszt!

Különösebb felkészülést nem igényelt a feladat, ugyanis gyerekkorom óta tudom a  Himnusz szövegét, énekhangom pedig sosem volt és nyilván már nem is lesz. Talán éppen ez a könnyelműség vezetett ahhoz a hibához, hogy ezt a feladatot nem sikerült tökéletesen dokumentálni. Történt ugyanis, hogy kínosan odafigyeltünk az akkumlátor töltöttségére -amivel minden rendben is volt- viszont  teljes nyugalommal feledkeztünk meg a memóriakártya telítettségéről... Hol telt be a kártya? Igen, kitaláltad! A Himnusz éneklés közepe pont hiányzik, de nyolc tanún van rá, hogy elénekeltem, lássuk a videót:

Szerencsére volt kéznél annyi mobiltelefon, amikkel pici kihagyással, de rögzíteni tudtuk a produkciót. Egyúttal az is bebizonyosodott, hogy nem kell erőltetnem ezt az éneklés dolgot, mert nem megy és soha nem is fog menni...

Az elsőre egyszerűnek és kínosnak tűnő feladat valójában nem is volt annyira egyszerű. Több hetes kutatómunka árán sikerült Buffalo cipőt szerezni és elindultunk a Vörösmarty térre, íme:

A következő feladatom elvégzésében szorít az idő és kisebb technikai akadályokba ütköztem. Így szól a feladat:

26. Romantikteknó

Közös forraltborozás a Vörösmarty téren az új BUFFALLO cipődben!

Elkészült a videó az első teljesítésről!