Körülbelül egy hete szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, de szerencsére elfelejtettem! Elfelejtettem, mert nem a dohányzáson, illetve az arról való leszokáson jár az eszem!
Ahogy a bevezető posztban írtam, egy buli utáni vasárnapon, január 12-én hajnalban gyújtottam rá utoljára, azóta nem. Az első 5-6 nap nehéz volt, kezdődött egy hétfő hajnallal, amikor a hálószobánk ablakától 50 méterre bomba robbant. Kellemes hétkezdet, kialvatlanság, reggeli kávé cigi nélkül... Szép kezdet! Kedden már kifejezetten hiányzott a dohányzás. Nem a berögzült mozdulatok, bevett szokások, hanem délután már éreztem, hogy bizony nikotinra van szükségem. Szerdán már a körülöttem lévő emberek, haverok, kollégák, barátok, barátnőm is érezte a dohányzásról való leszokás árnyoldalát: ingerült voltam. Nagyon. Nagyon-nagyon! Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy feladom és rágyújtok - végül nem tettem és nagyon jó döntés volt! Szerda este futottam 15 kilométert, ez némiképp segített levezetni a feszültséget. Csütörtök és péntek volt a fordulópont, az tűnt fel péntek este, hogy nem jutott eszembe a cigizés és ez nagyon jó hír! Szombat este kimozdultam, mondhatjuk, hogy buliztam, ekkor már nem kívántam a cigit és nem zavart, ha valaki dohányzik mellettem. Sőt, ugyanúgy kikísértem bárkit cigizni, mint azelőtt.
Ahogy Vancello írta Facebookon, az első hat nap a kritikus időszak, utána sima ügy az egész. A kis alkalmazásom bőszen számolja, hogy már 160 cigitől kíméltem meg a szervezetem, a pénztárcámban pedig bő 8000 Ft-tal több maradt, mint eddig. A harmadik képen azért látszik, hogy a szervezetemnek még rettentő sok idő kell ahhoz, hogy újra egyenértékű legyen egy nemdohányzó szervezettel. Nyilván az adatok maximum illusztrációnak jók és ezernyi olyan tényező befolyásolja a kis szervezetemet, amit az app nem tud értelmezni.
Mindenesetre örülök, hogy a tizenharmadik napomat töltöm füst nélkül és egyre jobban úgy érzem, hogy nem csak egy 30 napos feladatteljesítésről van szó, hanem arról, hogy a rendszeres, napi szintű dohányzást egy életre félreteszem. Egyszer-egyszer, piros betűs ünnepeken lehet, hogy még elszívok egy szál cigit...
